Igen kellemetlen, amikor egy vidám, hétvégi utazáson az autópályán egyszer csak elfogy a teljesítmény a motorból és hibajelek villannak fel a műszerfalon. Márpedig ez történt egy 320d tulajdonosával, aki pár hónapja szerezte be az autóját és az első szervizként olyan szinten költött rá, hogy megbízható és szinte újszerű legyen. Mindez a fehér hollónál is ritkább a hazai karbantartási kultúrában. A teljesítményvesztést kiállás követte a parkolóban, majd kis várakozás után újraindítás. Ekkor ismét működött rendesen az autó, de az odautat már fokozott óvatossággal teljesítették.
Azonban a kocsi nem felejtette el a hibáját, így nem gyógyult meg.
Már rövidebb távokon is bejátszotta a teljesítményvesztést, vagy a vészüzemmódot. Hétvége volt, haza is kellett jutni, amit az autópálya külső sávjában békés tempóval, pár kiállással sikerült megoldani, de egyértelmű volt a szervizlátogatás szükségessége. Csupán a javítás mélysége okozott fejvakarást, mert a hibajelenségek okán nyugodtan lehetett „zsebbe nyúlós” javítást vizionálni.
Bonyolította a hibafeltárást, hogy a 320d diganosztikai műszerre csatlakoztatva nem adott hibajelet, a misztikus „csekkendzsin” sem jelentkezett. A hiba árulkodója egyedül a kipörgésgátló visszajelzője volt, amely normál haladás közben indokolatlan villogásba kezdett időnként. Ha nem hagyta abba, azt követte a teljesítményesés. Szerencsére ez pont elég volt ahhoz, hogy a tapasztalt M3 Box BMW-szerviz szerelői rögtön emelőre rakják a kocsit, és ellenőrizzék a kerékfordulat-jeladókat.
Ezzel meg is történt a gyors hibafeltárás, mert ezen a típuson a hátsó féltengelyek kerék felőli oldalán van egy fémgyűrű, amelynek palástjában szabályos négyszög alakú nyílásokat alakítottak ki. Ez forog a jeladó előtt, innen állapítja meg a hátsó kerék fordulatszámát a vezérlőegység.
A gond az, hogy a féltengelyvég, pontosabban a csukló külső oldalán a tengelycsonktartó rozsdásodni kezd - ami persze nem csoda egy érettségiző korú autó esetén. Sajnos a rozsda a gyűrű alatt is dolgozik, és lényegében alulról megemeli, deformálja azt. Ugyan mindössze tizedmilliméterekről van szó, de ez elég ahhoz, hogy a jeladóhoz hozzáérjen a gyűrű. Fals jelet küldött, ami összezavarta az elektronikus vezérlést és korlátozta a motor teljesítményét.
A hiba kezdeti szakaszában hidegen nincs gond, megy az autó,
csak, amikor felmelegszik a féltengely olyan szinten, hogy a hőtágulás érvényesüljön, fizikai kontaktusba kezd a gyűrű és a jeladó. Ezért is működött az autó, és tudtak vele hazaérni, mert a pihentetés, lehűlés segített rajta. A korábban megtett rövidebb utak még a felmelegedésre nem adtak ilyen jó lehetőséget, ráadásul hidegebb is volt korábban – tehát a felmelegedés nem volt olyan szintű.
A hibaelhárításhoz le kellett szerelni a gyűrűket a tengelycsonktartókról. Ehhez ki kellett szerelni a féltengelyeket, amelyek közül a jobb oldali kiszereléséhez vissza kellett bontani a kipufogórendszert is. Kiszerelés után leütötték a régi gyűrűket a tengelycsonktartókról, utóbbiakat pedig megtisztították a rozsdától. Rendeltek új jeladó gyűrűket, amik amúgy filléres alkatrészek, majd a megtisztított, rozsdamentesített, felületvédelemmel ellátott tengelycsonktartókra felillesztették azokat.
Érdekesség, hogy ősi kerékgyártó módszerrel lehet a gyűrűket felszerelni. Mint a fakerékre a vasabroncsot, a gyűrűt felmelegítve, tehát tágult állapotban kell a tengelycsonktartóra ráhúzni, ami lehűlve rászorul. Tehát így sikerült viszonylag gyorsan és nem nagy költséggel megoldani egy elsőre ijesztőnek és drágán javíthatónak tűnő rendellenességet.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK: